13. Fejezet

Aloha! :D
Meg is érkeztem a következő résszel :). A Chapters menüben végeztem egy kis átalakítást. Nem tudom pontosan, hogy ez a rész milyen lett, de én valahogy nem érzem a legjobbnak. Remélem ti jobb véleménnyel lesztek róla :). Bár kiderül benne egy-két dolog, és a vége a következő résznek egy bizonyos dolgot elindító mozzanata... Köszönöm a díjat, a kommenteket, a 4322 nézettséget. A következő részt megpróbálom ezen a héten hozni :)
C.

Átfordultam a másik oldalamra, mire a szemembe sütött a nap. Tiltakozóan morogva fúrtam a fejem a párnába. Csak álmodtam volna mindent? Felemeltem a fejemet és hunyorogva néztem magam mellé. Nem, nem álmodtam. Bár Nate már nincs mellettem, de még mindig érzem a parfümjének illatát.
- Jó reggelt – lépett be anyu a szobámba – Remélem eleget pihentél, mert hosszú napunk lesz.
- Neked is – ásítottam – Nem kaphatnék még egy napot?
- Nem. Tegnap este csak azért nem kellett ottmaradnod, mert még tizennyolc éven aluli vagy. És mindenképp vallomást kell tenned, mert bár vannak egyértelmű bizonyítékok, csak a te vallomásoddal haladhat az ügy. És így csak hetvenkét* óráig tarthatják benn őket. 

- Jó. Oké – sóhajtottam beleegyezően – Csak adj fél, nem… háromnegyed órát.
- Jól van – indult kiféle a szobából anya – Kérsz reggelit?
- Aha. A szokásosat.
 Benyomtam a laptopomat, és meglepődve vettem észre, hogy új fájlok vannak az asztalon. Öt videó volt, a múlt heti dátumokkal és egy kép. Érdeklődve nyitottam meg az elsőt. Pár másodperc múlva leesett, hogy ezek a biciklitárolónál lévő biztonsági kamera felvétele. Tehát jól gondoltam, tényleg megnézték. A másik négy videót nem nyitottam meg, csak a képet. Egy kiélesített fotó Robertson-ék kocsijáról, de csak félig látszik. És még azt mondják, a sorozatokból nem tanulunk semmit.
 Véletlenszerűre állítva a legtöbbet hallgatott zenéket bekapcsoltam és elkezdtem összeszedni magam. Will.i.am ft. Miley Cyrus Fall Down-ját dúdolva öltözködni kezdtem. Hangulatomhoz illően, szürkében gondolkozva egy csőfarmert, hosszított hátú, háromnegyedes ujjú felsőt és egy sálat vettem fel. Összehajtogattam a takarókat, és egy helyre raktam a párnákkal együtt majd kimentem a szobámból. Szüleim mosolyogva nézték, hogyan pusztítom el a nagyadag angolreggelit.
- Végre hazatoltad a hülye fejedet! – köszönt bátyám.
Ez lefordítva annyit jelent: jó, hogy végre itthon vagy.
- Christian! – szólt rá egyszerre anya és apa.
- Nincs semmi baj – csitítottam őket – Én értem mit mondott.
Reggeli után, amíg anya elmosogatott, előszedtem az mp3-mamat. Két percenként ásítva mentem végig a házon, felhúztam az agyonhasznált tornacipőmet és elindultunk a rendőrségre. Ablaknak döntött fejjel néztem a ködbeborult utcákat.
 Már nincs mitől félnem. Elkapták Elizabeth-et és Mason-t. Elmondom, hogy mi történt, és valószínűleg délre otthon leszek. Délután áthívom a lányokat és felvázolom a ma hajnali hülyeségemet. Majdnem kimondtam, hogy akkor a szüleimnek nem lesz kifogása ellened. Sosem gondoltam volna, hogy együtt fogok aludni Nate-tel. És azt sem, hogy szeret. Mármint nem mondta ki, de hétfőn kidobta Claire-t, és tegnap megmentett. De, hogy? Képzeletben felpofoztam magam azért, mert máris elvakultam a szerelemtől. Miért nem kérdeztem meg Nate-et, hogy miként talált meg? Apu megállt a rendőrség parkolójába, majd kiszálltunk. Ásítva léptem be a fotocellás ajtón, és szembetaláltam magam Reynolds hadnaggyal.
- Hosszú napunk lesz Alice. Kérsz egy kávét? – kérdezte jókedvűen.
Mi van? Hogy tud ilyenkor, ilyen hangulatban lenni? Nekem az is haladás, ha egy dologra tudok jelenleg koncentrálni.
- Tudom – motyogtam álmosan – Köszönöm, de nem kávézok. Dobozos Coca Cola nincs?
- Zéró, Light, Cherry vagy sima? – állt meg egy automata előtt.
- Cherry.
A hadnagy elővette a kulcscsomóját, megkereste a megfelelő kulcsot és kinyitotta az automatát. Egy ilyen kulcs nekem is jól jönne. 

- Tessék – nyújtotta át a hideg italt.
- Köszönöm.
- Nincs mit. A szüleid nemsokára jönnek. Addig döntsd el, hogy melyiküket akarod.
- Melyiküket akarom, hogy…? – értetlenkedtem.
- Melyiküket akarod, hogy bent legyen, amikor elmondod mi történt. Még kiskorú vagy, így kötelező egy felnőtt hozzátartozó jelenléte.
Leültem a várakozásra kihelyezett kanapéra, és magam elé bámulva gondolkoztam. Nem tudtam eldönteni, hogy anya vagy apa ülje végig, amikor az elejétől a végigéig, minden részletre kitérve elmondok mindent. Mélázásomból egy vállamra tett kéz rázott ki. Nagyot sóhajtva fordultam meg.
- Matt – lepődtem meg.
Letettem a félig üres dobozt, az előttem lévő asztalra, és felugrottam. Szorosan megöleltem, és örültem, hogy nem esett semmi baja.
- Mi ez a hirtelen hangulatváltozás? – nézett rám mosolyogva.
- Aggódtam érted!
- Nem kellett volna. Tizenhat évet kibírtam velük, már csak kettő kellett volna, hogy végre szabaduljak – vont vállat.
- Nem mondták még el? – döbbentem le.
- De. És köszönöm.
- Nem kell megköszönnöd. Nekem kellene, hogy abban az őrületben segítettél.
Szótlanul álltunk egymással szemben. Egyikünk sem akarta elfogadni a köszönetet, mert mindketten úgy gondoltuk, hogy teljesen normális dolog, ebben a helyzetben.
- Elkezdték keresni a hozzátartozókat – szólalt meg végül Matt.
- És találtak már valakit?
- Sajnos még nem.
- A szüleid?
- Amikor megszülettem már éjszaka volt, és minden gyorsan történt. Senki nem számított rá, hogy elindul a szülés. Felhívták apát, aki rögtön elindult autóval a kórházba. Ő tényleg autóbalesetben halt meg.
- Sajnálom. És anyukád?
- Aznap este raboltak el engem, a megőrzőből. Anya körül nagy volt felhajtás, a baleset miatt. Idegösszeomlást kapott.
- Sajnálom – ismételtem magam.
Nem tudtam mit mondani. Borzasztó lehet ezeket hallani.
- Nem is ismertem őket.
- Biztos, hogy találni fognak rokonokat! – bíztattam.
- Remélem – sóhajtott Matt – Tegnap este én letettem a vallomást. Elizabeth és Mason már fél lábbal a börtönben vannak.
- Carmen? – jött egy hang a hátam mögül.
- Menj csak! – mosolyodott el Matt. Megfordultam és Nate-tel, találtam magam szemben. Pár lépés múlva már szorosan öleltük egymást. Biztonság. Nate karjaiban, biztonságban éreztem magam. Érdekes, hogy ezt nem mondhattam el ezelőtt pár perccel, amikor beléptem ide, a rendőrség épületébe.

- Alice Carmen Browns kérjük, fáradjon a kettes kihallgatóterembe. – hallottuk a hangszórókból - Nathaniel Lawson kérjük, fáradjon a hármas kihallgatóterembe.
Mindkét felhívást elismételték még egyszer. Miért most? Még egy szót sem tudtunk szólni, a szüleink már elindultak felénk.
- Ne idegeskedj – suttogta a fülembe Nate, majd nyomott egy puszit a hajamra.
- Nem fogok – mosolyogtam majd elindultunk a kijelölt termek felé.
Apával az oldalamon léptem be az ajtón. Tényleg olyan volt, mint a filmekben. Aranyfüsttel lefújt üveg választotta el a kihallgatótermet egy másiktól, ahol általában a rendőrök, vagy a nyomozók figyelik a kihallgatást. Az asztal másik felén Reynolds hadnagy ült egy székben. A sarokban lévő kamera zölden villogott. Tehát felveszik videóra, és akkor nem kell írásos vallomást tennem.
- A nevem Alice Carmen Browns. Múlt pénteken, október 29-én elraboltak… - kezdtem bele a vallomásomba.
 Mindent elmondtam kezdve a hétfői észrevételemtől, egészen addig, amíg meg nem láttam a rendőrautót. Persze azt kihagytam, hogy Nate-tel csókolóztunk. A magánéletem nem fogom kiteregetni a rendőrök előtt. És főleg nem úgy, hogy apa mellettem ül. Néhányszor Reynolds hadnagy visszakérdezett, hogy pontosan mit értek ezen, vagy azon. Volt még néhány kötelező kérdés, amit szintén bővebben kifejtettem. A beszélőkémmel sosem volt baj.
- És hogyan jöttél rá, hogy Matt nem Elizabeth unokaöccse?
- Tegnap, amikor Nate megtalált fent a padláson, az ismeretlen hangok miatt Matt is feljött. Pár szót váltottunk és futottunk is lefelé a lépcsőn. A lenti ajtónál áll egy kis barna asztal. Azalatt volt a tornacipőm. Amikor lehajoltam, hogy felhúzzam, megláttam az asztalon lévő képkeretben tett fotó hátulján a dátumot. Többszöri átszámolás után, és a Matt-től hallott adatokkal összevetve rájöttem, lehetetlen, hogy Matt Elizabeth unokaöccse legyen.
- Elmondanád az életkorokat?
- Persze. Elizabeth jelenleg harminckét éves, Mason pedig harminchárom. Matt mondta még, hogy az anyukája – Rosette – két évvel volt fiatalabb Elizabeth-nél. Rosette tehát most lenne harminc. Matt pedig tizenhat éves. Ezért képtelenség, hogy Rosette tizennégy évesen szült volna.
- Köszönöm. Lennel ezzel az üggyel kapcsolatban egyéb kérdésed, esetleg kérésed?
- Igazából lenne egy kérésem… A ruhákat, amiket Elizabeth Robertson megrendelt online és katalógusokból, azokat adományozzák a szegényeknek és a nincsteleneknek.
- Ez egy igazán kedves és önzetlen dolog tőled. Milyen néven szeretnéd eladakozni?
- Ha valahogy megoldható lenne, akkor névtelenül szeretném. 
Lefáradva, öt üres Colas dobozzal a kezemben léptem ki a teremből. Csodálkozva néztem a falon lévő órára, hogy még csak tíz óra múlt pár perccel. Mikor is keltem én fel? Kidobtam az üres dobozokat, majd fáradtam rogytam le a váróban lévő kissé kopott, tejeskávé színű kanapéra. 

- Végre vége! – ült le mellém Nate.
- Hogy-hogy én előbb végeztem? – csodálkoztam.
- Sok volt a kérdésük – vont vállat – Hogy érzed most magad?
- Álmosan, fáradtan, úgy, mint akin öt doboz cherry coke-k sem segített.
- Öt dobozzal megittál és nem vagy felpörögve? – hitetlenkedett Nate.
- Nem. Pedig máskor egy elég.
- Alice! – hallottam anyu hangját – Gyere! Megyünk!
- Haza? – csillant fel a szemem.
- Nem, még nem. Előtte el kell mennünk valahova.
- Mégis mi fontosabb, mint az alvás?
- Pszichológus – állt meg mellettem Reynolds hadnagy.
- Mi? – kérdeztem döbbenten. Már nem voltam álmos.
- Mivel ilyen fiatalon átéltél, egy ilyen nagy dolgot, mint az emberrablás, ezért erősen javasolt elmenni a pszichológushoz.
- És ha én nem akarok?
- A szüleid beleegyeztek.
- Hé – fordult felém Nate – Nyugi. Elmész, lesz pár hülye sablonkérése, aztán mehetsz haza. Túléled.
- Remélem – dünnyögtem.
- Na, menj! – mosolygott rám Nate – Előbb túl leszel rajta.
Csak két rövid szó. Miért nem érti meg senki?
Aludni akarok!

* Az elfogott gyanúsítottakat 48 óráig tarthatják benn, elkövetett bűn gyanújával. Viszont ha egyértelmű bizonyítékok is vannak, valamint tanú/túlélő bizonyos időn belül vallomást fog tenni, akkor 72 óráig tarthatják benn a gyanúsítottakat.