2. Fejezet | 1 fele |

Sziasztok! :)
Sajnálom hogy csak fél részt hozok, de a suli miatt kevesebb időm van írni. Nemsokára jön a második fele is a résznek! Kommentekért pedig nem harapok! ;) Pozitív és negatív is egyaránt jöhet. :)
C.

    2.Fejezet

Reggel Taio Cruz Hangover című számára ébredtem. Csukott szemmel addig húzkodtam a képernyőn az ujjamat, még el nem találtam a helyes irányt, és Taio abbahagyta az éneklést. Mobilomat visszaejtettem az ágyam mellett található zsebkendő, hullámcsat és könyvjelzőnek használt, pár kidekorált papír kupacba, majd a hátamra fordultam. Nagyot sóhajtottam. Ez egy amolyan ma megint teszek Érte valamit és észrevesz, de holnap már nem is figyel rám, ja és ajj már megint hétfő van sóhaj volt. Kikászálódtam az ágyból, és a tegnap már gondosa előkészített ruhámba öltöztem fel. Egy lila ujjatlan felé, egy fehér-lila kockás rövid ujjú ing. Hozzájuk társult lila shortom és egy pár lila bokazokni. Cipő gyanánt a magas szárú – nem fogjátok kitalálni milyen színű – lila tornacipőmet terveztem felvenni. Ezek után felvettem még a kabalakarkötőimet és kimentem a szobámból.

- Jó reg… - akartam éppen köszönni anyunak, aki azonban félbeszakított.
- Hova akarsz így menni? Öltözz át! Hideg van!
- Veszek fel egy pulcsit, ha arra gondolsz…
- Öltözz át, már nincs jó idő! – anya hajthatatlan volt.
Ő fázósabb, mint én, de mivel már másodszorra szólt, kinéztem a szobám ablakán. Nos, az első emeletről nézve tényleg ramaty idő van. A ködtől alig lehetett látni valamit is. Kinyitottam a szekrényemet és vettem elő melegebb ruhákat. A választásom egy világosbarna csőnadrágra, egy vajszínű rövid ujjúra és egy fehér, kötött bajuszmintás pulcsira esett. Kisétáltam a szobámból, aztán vissza, mert ott maradt a telefonom, és a fülesem.
- Jó reggelt! – mondtam anyunak.
- Most már jó – mondta anya az öltözékemre – Jó reggelt! – köszönt ő is, majd újra belemerült az Alkonyat negyedik részébe.
Leültem az asztalhoz megreggelizni. Miután befejeztem a reggelit betettem a tányérom és a bögrém a mosogatóba, majd továbbsétáltam a fürdőbe. Megmostam a fogam, megcsináltam a hajam és feltettem egy kis minimális sminket. Nem sok tényleg: szempillaspirál és szájfény. Kimentem a fürdőből és levettem a mellettem lévő sulis táskámról a könyvet. Épp, hogy csak fellapoztam, amikor anya megszólalt.
- Mit olvasol?
- Ömm… Claudia Gray-től Örökéj
- Vámpíros? – érdeklődik anya.
- Hát elvbe igen, de még egy sort se olvastam belőle.
- Oké. Hagylak olvasni. – és újra belemerült a maga előtt tartott könyvbe.
Az előszó elolvasása után, ami csupán 2 és fél oldal, hallottam, hogy anyu becsukja a könyvét. Felnéztem. El kéne indulnom a suliba. Upsz. Beraktam egy papírt, könyvjelzőül, amit majd a suliba úgyis kidekorálok. Hála égnek volt még elég hely a táskámba a könyvnek és elindultunk le a lépcsőn anyuval. Felvettem a tornacipőmet, közbe anyu a bakancsát, meg a sálját – említettem már, hogy fázós? – és végre kiléptünk az udvarra. Belerakta a táskáját a biciklije hátsó csomagtartójába és indultunk is. Az utca kereszteződésénél elváltak utjaink, ő indult dolgozni én meg suliba. Fél fülesemet beraktam a fülembe – ami a pulcsim alatt volt felvezetve – és a járdát figyelve sétáltam. Liv házához közeledve már hallottam kutyájának ugatását. Amikor megálltam a kapu előtt, a németjuhász keverék kutyus már az egyik résre támaszkodva két lábon várt, fark csóválva. - Jó reggelt Mancs! – köszöntem neki. 

Ne tessék félreérteni. Nem vagyok bolond, csak én hiszek abba, hogy valahol mélyen értik – vagy sejtik – amit mondunk. Megsimogattam a kutyus fejét és vártam. Mikor már azon voltam, hogy csengetek rezegni kezdett a zsebem, ezzel félbeszakítva egyik kedvenc számomat. Kihúztam a zsebemből a telómat: SMS érkezett Livtől.
Elaludtam. Menj, majd utolérlek.
Gyorsan visszaírtam neki.
Oks. Siess, mert már én is kicsit késtem.
Újra megérintettem az elindító gombot és a The Script ft Will.i.am tovább folytatta Hall of Fame című számát. Kicsit gyorsítottam a lépteimen. Remélem Liv nem úgy értette a „majd utolérlek” részt, hogy biciklivel jön… ekkora ködben.
 Olive Jones, becenevén Liv. Az egyik legjobb barátnőm. Még hetedikben egymásmellé ültettek minket. Az osztályfőnök célja az volt, hogy engem, mint hangos-hiperaktív-a-rendbontók-egyik-oszlopos-tagjaként, beültet Liv mellé aki – még akkoriban – csendes volt. Talán már az első hét vége fele annyira összebarátkoztunk, hogy mindent megosztottunk egymással. Néha hülyeségből telerajzoltuk egymás könyvét, amiért persze meg is kaptuk a fizikatanártól, hogy inkább tanuljunk a könyvből, és ne kifestőnek használjuk. Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy rideg, parancsoló, sótlan tanár ránk ordít. Ackland tanár úr, mosolyogva nézte a könyvünket, amikor elhaladt a padunk mellet és ”fenyegetően” szólt ránk. Fizikából én négyes és ötös között lengek, Liv pedig ötös. Bármilyen ennivaló van nálunk, mindig megosztjuk. Volt már olyan is, hogy én valamit nem tudtam a dolgozatba, és amikor a tanár nem figyelt kicseréltük a lapokat és halványan beírta a megoldást, aztán visszacseréltük. Vagy fordítva, ha ő nem tudott valamit. Kicsit alacsonyabb nálam, hosszú, egyenes szőke haja van és kékeszöld színű szeme. Szereti a lovakat és rendszeresen lovagol is.
 The Spirit ft. Will.i.am, leváltotta The Wanted Chasing The Sun-ja. Besétáltam a suli kapuját és felfújtam a rágóm, pont a kamera előtt. Hopsz. Nem baj, úgyse veszik észre, hogy a több mint háromszáz gyerek közül pont én rágózok. Oké, néha szívtam már azért, mert rágózok egésznap, de egyébként már profi vagyok, így a tanárok nem veszik észre.
 Szokás szerint a mi társaságunk volt a leghangosabb, így ha vak is lennék, megtalálnám a mi osztályunkat. Dave és Jeremy a dobogón ültek, körülöttük Nate és Austin, valamint Brooke, Kyra, Nessa és Rose álltak. Nate-ről azt kell tudni, hogy sokan bele vannak esve. Nos, abban a sokban én is benne vagyok. Egyszer voltam eddig ”tömegszerelemben”, és megfogadtam, hogy többet nem. Hát… nem jött össze. Haja világosbarna színű és gyönyörű kék a szeme. Valamivel magasabb nálam. Szimpla farmer- póló- tornacipő srác. Nate-nek, mondhatni BFF-e Austin. Ugyanis, fiúknál nincs olyan, hogy BFF, de megkülönböztető szó sincs, szóval marad a BFF. Austin hasonlít Nate-re azzal a különbséggel, hogy neki sötétbarna haja és világosbarna szeme van. Jeremy és Dave tartozik még a „balhés négyeshez”. Ők inkább csak másodikként csatlakoznak a balhékhoz. A fő kezdeményezők mindig a két jómadár: Nate és Austin. Hmm beleszerettem egy balhés rosszfiúba.

 Brooke szereti a focit, vagyis inkább Barca-t, azon belül David Villa fan. Kyra a Forma1-ért van oda. Az ő favoritja Sebastian Vettel. Ők is BFF-ek. Fura módon nálunk inkább a lányok vannak oda a sportokért.
 Nessa kedves lány és ő is lovagol. Rose nagyon jól színészkedik, illetve táncol és énekel. Ők is BFF-ek.
- Sziasztok! – értem oda hozzájuk.
- Szia! – jött egyszerre mindenkitől.
- Másik idióta hol maradt? – kérdezte Austin. Másik idióta… másik idióta?
- Elaludt – feleltem - És milyen becenév ez? – sértődtem meg.
- Hééé! – görbítette le szája szélét – Nem gondoltam komolyan.
Továbbra is komoran néztem rá, a szám szélét harapdáltam nehogy elnevessem magam.
- Bocsi. Haragszol még?
- Nem – ráztam a fejem mosolyogva.
- Na azért – ölelte át a vállam.
- Búúúú! – ugrott a nyakamba Liv. – Egyszer elalszok, nem vagyok veled és addig összejössz Austinnal?
Döbbenettől egy pillanatra lefagytam, aztán kapcsoltam. Kiszakadt mindenkiből a röhögés. Táskámat hangos puffanással ért földet én pedig összegörnyedve nevettem. A már megérkezett diákok mind minket néztek. Kétségtelen, mi vagyunk a suli legnépszerűbb osztálya. A tekintetek zöme kérdő volt, de néhány irigyet is láttam.
- Mi van, irigykedsz? – kérdeztem még mindig nevetve.
- Nem. De azért mégis két pasi egyszerre? – kérdezte, mire furán néztem rá.
- Máris megcsalsz? – ”sértődött” meg Austin. A többiek csendben hallgattak.
- Lou-ra gondolsz? – röhögtem el magam.
- Igen.
- Menj már. Te mondtad, hogy nekem adod. – nos, igen, ezt csak ketten értettük és nagyon nagy hülyeség.
Viszont a többiek minket fürkésztek. Tényleg, érdekes lehet, hogy ha egy srácról azt mondják „nekem adod”.
- Nem gondoltam komolyan. – mondta egyhangúan.
Egyik pillanatról a másikra Nate fogta magát és odasétált az ajtóhoz ahol az ügyeletesek álltak. Hogy pontosítsak a barátnője – aki hetedikes - és az osztálytársa. Fura volt. Körülbelül fél percig farkasszemet néztünk Liv-vel, aztán egyszerre kezdtünk el nevetni. Többiek furán néztek ránk. Miután végre ki tudtunk nyögni egy épkézláb mondatot belekezdtünk, hogy igazából Liv-re ráírt egy srác – akivel a természet nem volt kegyes – és én feldobtam ötletként, hogy jöjjön össze

vele. Mire Liv azt mondta, hogy soha. Ha annyira tetszik a gondolat, nyugodtan ”nekem adja”. Erre mindenki röhögni kezdett, hogy milyen hülyék vagyunk. Claire – Nate barátnője – érdeklődve dőlt a korlátra és bökött felénk a fejével mire Nate csak megrázta a fejét. Becsengettek. 

- Becsöngtek – kiáltotta a fülembe Amy, amikor hirtelen megfogta a derekamat. Felsikítottam a hirtelen jött érintéstől, Amy fél vállán tartott táskája pedig a földre esett és összegörnyedve röhögött. Én is követtem a példáját. Egymást támogatva álltunk be a sorba. Amy lázadó típus. Többnyire fekete cuccokat hord, de ez nem hat ki a hangulatára.
- Elkenődött a … - kezdte egyszerre Lora és Angie amikor mellénk értek.
Lora One Direction fan, hozzám hasonlóan imád zenét hallgatni és Amy BFF-e. Angela Ross, becenevén Angie. Ő a másik BFF-em. Hosszú világosbarna haja van és zöld szeme. Nagyon jól rajzol és ő is imád olvasni, mint én vagy Liv.
 Kihúztam egy kétoldalú kistükröt a táskám elejéből és megigazítottam az elkenődött sminkem. A tükör másik felén pedig Amy törölgette a szemét hozzám hasonlóan. Miután végeztünk mindketten, visszaraktam a tükröt a helyére még pont időben, mivel az ügyeletes tanár mondta, hogy mehetünk. Felérve az első emeletre, jobbra a második volt a mi termünk. Ez volt a legnagyobb terem az egész suliba, persze harmincegy tanulónak kell a hely. Az ablak melletti, és a középső sor volt a ”lánysor”, az ajtó felöli pedig a ”fiúsor”. Olive-vel az ablak felöli sor negyedik padjában ültünk. Előttünk Amy és Lora. Mögöttünk Brooke és Kyra. Szeretek itt ülni, ugyanis ha olvasok, neki tudok dőlni a falnak, ahol mellesleg végigmegy a radiátor csöve, így melegíti a hátamat is. Félelmetesen egyszerre csattantak a ledobott táskák a padokon. Egy pillanat néma csend után hatalmas nevetésben törtünk ki.
 A ”kívülállók” persze nem értették mi olyan vicces. Belőlük volt a lányok között négy és a fiúk között pedig három. Ők elől ültek. Osztályfőnökünk szerint kizárjuk őket. Tévedés. Ők zárnak ki minket. De nem is olyan nagy gond. Elvannak a maguk kis világában. Miközben mindenki elővette a cuccát az első órára, ment a sztorizgatás. A csengő megszólalása után tizenheten maradtunk az osztályban. Külön vagyunk választva a fontosabb órákon, hogy könnyebben tudjunk haladni.
- Jó reggelt! – köszöntött minket a matektanárnő.
- Jó reggelt tanárnő! – köszöntünk kórusban.
Az óra viszonylag hamar eltelt. Nem nagyon bírom a geometriát, tehát nagyrészt csak végigszenvedtem. Viszont nem voltam egyedül.
- Nem látom a felvilágosult tekinteteket! – mondta mosolyogva a tanárnő, mire elnevettük magunkat. Ilyen jól még egy hétfő reggel se kezdődött. Végre valahára kicsengettek. Tanárnő feladta a házi feladatot és távozott. A nyitott ajtón visszatértek a többiek is. Mindenki elővette a tízóraiját és enni kezdett. A tízórais szünet után következett a francia óra.
- Bonjour enfants! * – jött be a terembe az osztályfőnök, aki egyben franciatanár is.- Bonjour enseignant! * – köszöntünk egyszerre.

Az óra témája az énonciations vagyis a közmondások voltak. Laza óra volt, ugyanis

kaptunk egy lapot ahova le kellett írni a közmondásokat, mellé pedig a jelentésüket. Harmincegy közmondással viszont már kicsit húzósabb volt, így következő órán még folytatjuk. Kicsengetés után szinte egy emberként vonult ki az udvarra az egész suli. Dobogó helyett most a pálya másik oldalán lévő padok közül az egyikre ültünk fel – már aki ráfért – a többiek pedig körülálltak. 

*Bonjour enfants!  (fr.) – Jó napot gyerekek!

*Bonjour enseignant!  (fr.) – Jó napot tanárnő!