9. Fejezet

Ceau! :)
Most nem idő, hanem ihlet hiányában késtem :(. A történetnek ezt a részét nem gondoltam annyira részletesen végig, még anno, amikor eszembe jutott ez az egész. De most, hogy ma nem tudtam aludni, meg is lett az eredménye. Bár kicsit szomorú vagyok, hogy 9 feliratkozóm van, de csak egy komment jött, és 3 elolvastam. A következő rész talán ezen a héten jön, de lehet, hogy csak 22.-e után.
C.

Fojtogató meleg vett körbe. Valahol az álom és az ébrenlét között egyensúlyozva lerugdostam magamról a takarót. Takarót? Erre a gondolatra kipattantak a szemeim. A szoba sötétjét, az ablakon át beszűrődő holdfény törte meg. Az éjjeliszekrényen lévő töltődő telefonomra pillantva beugrott minden.
Összeházasodni. Házasság. Közeledve a tizenöt felé még sose gondoltam rá. Persze volt már olyan délután, ahol mindenki elmesélte az álomesküvőjét, de komolyan még bele sem gondoltam. És most itt vagyok, körülbelül három év múlva hozzá fogok menni Matt-hez, és úgy ahogy az a két agykárosult gondolja. Nem. Egy esküvő nagy dolog! Nem lehet kényszeríteni. Mintha átmentem volna süketnémába, úgy ültem az ágyon. Láttam, hogy Matt a kezével a szemem előtt integet, és azt is, hogy a szája szavakat formál, de nem hallottam.
- Carmen szólalj már meg! – rázta meg a vállam, de a hangja valahonnan messziről jött. A sors nem cseszhet ennyire ki velem. Annyi rosszat nem tettem, hogy ezt érdemeljem. Mindig jó tanuló voltam, megcsináltam, amit a szüleim mondtak, néha volt, hogy hazudtam, de nem olyan eget rengető dologról. 

- Most mit csinálunk? – kérdeztem reménytelen, suttogó hangon.
- Kitalálok valamit, ígérem! – Matt hangja elárulta, hogy legalább annyira kétségbeesett, mint én.

Egy rövidebb, merengős szünet után Matt újra megszólalt.
- Aludjunk. Ilyen állapotban biztos, hogy semmi ésszerű ötletet nem tudunk összerakni.

Egyetértően zuhantam hátra az ágyon és perceken belül elnyomott az álom.

 Matt félálomban magához húzott és szorosan ölelve aludt tovább. Kifele bámulva az ablakon gondolkoztam tovább.
 Nem tudtam eldönteni, hogy pontosan mit érzek Matt iránt. Az száz százalék, hogy Nate-be szerelmes vagyok. Bár néha bunkó és érzéketlen, attól még tud jó fej is lenni. Nem mellesleg gyönyörű kék szemei vannak és valami megmagyarázhatatlan érzés fog el, ha ránézek. De itt van Matt is. Vártam a mozizást, izgultam, hogy mi fog ebből kialakulni. Viszont arra végképp nem számítottam, hogy két őrült már megtervezte a jövőm… jövőnk. Kétségtelen, hogy helyes és aranyos, de a jelenlegi helyzet nem segít azon, hogy rendezzem az érzéseim. Idegesen forgattam az egyik kabalakarkötőm, amin egy nagy YOLO felirat díszelgett. Csak egyszer élsz. De az úgy nem élet, hogy két idegen beleszól, és cselekszik is a megkérdezésem nélkül. Csak egyszer élsz - zakatolt a fejemben. Továbbra is az ablakot bámulva eszembe jut, hogy talán megszökhetnék. Matt biztos felébredne, ha kiszabadulnék a kezei közül, és ha támogatna is, biztos, hogy valami bejelezne. Amikor idehoztak, láttam a térfigyelő kamerákat, és a kapun sem tudnék kijutni.

~*~

Finom illatok lengték be a szobát. Már nem éreztem Matt karját magamon, ezért megfordultam. Morogva nyitottam ki a szemem. A szobában rajtam kívül nem tartózkodott senki. Amikor a szemem kezdett hozzászokni a fényhez, közeledő léptek zaját hallottam. Megijedtem, mert az esélyem arra, hogy Matt nyit be, az kb. harminchárom százalék. Az ajtó nyílt, én pedig lehunytam a szemem, de csak annyira, hogy úgy tűnjék, mintha alszok, de közben látom is, ki lép be. Matt egy nagy tálcát tartva a kezében, lépett be a szobába. Lábával visszatolta az ajtót, végül a könyökével halkan becsukta. Rendesen lehunytam a szemem, és mocorogni kezdtem. Hallottam, ahogy Matt a tálcát, az ő felöli éjjeliszekrényre csúsztatja. Mikor besüppedt mellettem a matrac, tudtam, hogy az ágyon foglalt helyet.
- Jó reggelt hétalvó! – suttogta a fülembe.
- Hmm?

- Ideje felkelni! - Hány óra? – motyogom, fejem a párnába fúrva.

- Fél tizenegy.
- Mi? – ültem fel, de az ablakon beáramló fény elvakított, ezért visszahanyatlottam a párnák közé. Hmm, Matt-illata van – Hogy aludhattam el így? Kilencnél tovább sose alszok.
- Így jár az, aki hajnalban nem alszik - simította ki, az arcomba lógó tincseim, amikor felé fordítottam a fejem.

- Ébren voltál? – csodálkoztam.
- Egy ideig igen – mosolyog – Hoztam reggelit.

- Uh. Éhen halok – eszembe jutott, hogy egy ideje rendes kaját nagyon nem is ettem.
Felültem az ágyban, és felhúztam a térdeimet. Matt leemelte a tálcát az éjjeliszekrényről, majd az ölembe tette. Sült tojás, bacon, pirítós és eperdzsem.

- Nem tudom, hogy pontosan mit szeretsz így hoztam sósat és édeset is. 

- Köszönöm – mosolyodtam el, majd egy puszit nyomtam Matt arcára – Péntek dél óta nem láttam rendes kaját.

- Nem adtak semmit se enni? – döbbent le a fiú.

- Öm… két szelet kenyér számít valaminek?

Matt ökölbe szorította a kezét, de még mielőtt bármit csinálhatott volna, megszólaltam.
- Hé, nyugi. Itt vagyok, nem haltam éhen.
- Akkor is – morgott, majd sóhajtott egy nagyot – Mióta vagy itt?

- Péntek, dél körül…
- És mit csináltál, addig, amíg meg nem láttál?
- Ööö… pénteken kiakasztottam Elizabeth-et, úgy látszik, Mason bír. Szombat hajnalig gondolkodtam, hogy pontosan mit akarnak velem. A szombatot végigaludtam, vasárnap reggel keltem…
- Értem.
A beszélgetés közben meg is reggeliztem, amin Matt rendesen meglepődött. 
- Van egy rossz hírem…
- Mi? – sóhajtottam.
Mi lehet rosszabb, azon kívül, hogy elraboltak, és már meg is tervezték a jövőm?
- Elizabeth… - kezdte Matt, de nem sikerült befejeznie, mert az említett személy, kopogás nélkül benyitott két nagy kartondobozzal a kezében.
- Oh, ébren vagy! De jó! – vigyorgott rám a nő.
- He? – értetlenkedtem.
- Úgy gondolja, hogy azért voltál vele gonosz, mert akkor még nem tudtad, hogy miattam vagy itt. Most, hogy megtudtad, azt hiszi, hogy bírni fogod – hadarta el halkan Matt.
- Látom, már meg is reggeliztél. Nagyszerű, akkor kezdhetjük is! Matt légy szíves menj ki a garázsba, apád szeretné, ha segítenél! – parancsolgatott jókedvűen Elizabeth. Matt odahajolt hozzám, majd egy puszit nyomott a homlokomra és megölelt. 

- Ne hagyj itt ezzel! – suttogtam a fülébe.
- Sajnálom, de muszáj – suttogott ő is, majd elválltunk egymástól és kiment a szobából.
- Olyan aranyosak vagytok együtt! – áradozott Elizabeth.
- Mit tervezett mára? – szakítottam félbe, mert mielőbb végezni akartam.
- Jaj, kedvesem, szólíts nyugodtan Elizabeth-nek és kérlek, tegeződjünk!
- Ööö… oké. De mit… akarsz?
- Összeválogatni a ruhatárad, megbeszélni az étrendedet, megtervezni a szobádat… - sorolta a nő.
- Úgy érti…ed, megyünk vásárolni? – kérdeztem meglepetten.
- Dehogy! Nem hagyhatom, hogy bármi bajod legyen! Már múlt héten megrendeltem a katalógusokat és, arra az esetre, ha nem találsz ízlésednek megfelelő ruhát, elmentettem pár online áruház címét.
Pedig már kész – a, b, és c, részletű - haditerv állt össze a fejemben, arról, hogy miként fogok meglógni.
- Valami határ van? – érdeklődtem, elvéve az első újságot.
- Nincs. Válassz, amit akarsz! – válaszolt azzal az idegesítő vigyorral az arcán Elizabeth.
Érdeklődve lapozgattam az újságokat. Volt olyan, amit ránézésre félredobtam, de volt olyan is, amiben szinte az összeeset beikszeltem. A ruhaválogatás közben próbáltam valamiféle szökési tervet kreálni. Amikor leendő anyósom közölte, hogy összeválogatjuk a ruhatáramat, egyszerre több terv is bevillant. Az első az volt, hogy leülünk egy kávézóba, én pedig elmegyek a mosdóba, és ott a, megpróbálok kiszökni b, elkérem valamelyik nő/lány mobilját és segítséget hívok. De, ha Elizabeth is velem jönne, akkor a mellékhelyiséges a-b változat ugrott és jön a hirtelen terv. Plázában, amikor szembejött volna velünk egy biztonsági őr, egy váratlan pillanatban odafutok hozzá, és elmondok neki mindent, röviden. De mivel Matt nevelőanyja keresztülhúzta a számításaimat, tovább kell agyalnom.
- Egész jó ízlésed van – dicsért, már nem tudom hányadszorra Elizabeth.
- Köszi – válaszoltam sokadszorra – Izé… arra még nem gondoltál, hogy nem fejeztem be az általánost? – próbáltam rájönni, az egész tervre.
- Jaj, ne butáskodj. Jó tanuló vagy, a jegyeidből ítélve és már csak pár hónap lett volna az utolsó évedből. Nem hiszem, hogy olyan sokról maradsz le. És ne aggódj, három-négy héten belül minden papírt elrendezünk neked. Utána pedig magántanuló leszel – vázolta elképzeléseit a nő – És oh, erről jut eszembe. Azon is el kell gondolkoznod, hogy mi legyen az új neved!
- Jó nekem a mostani is, miért?
- Benne vagy az újságokban, és a TV-ben is, eltűntként! Ha magántanuló leszel, vagy majd bárhova mész, a neved fel fog tűnni valakinek, biztos. És akkor elszakítanak Matt-től, ami mindkettőtöknek hatalmas trauma lenne. Igen, szerintem is hatalmas trauma lenne, ezektől az eszement emberrablóktól megszökni és újra a rendes életemet élni.

- Igaz – motyogtam.

Mi van? Náluk van a táskám? Elintézik a papírokat? Kik ezek pontosan? Amatőr emberrablóknak gondoltam őket, most meg már a papírjaimat is megcsinálják az új életemhez.
- Mit szólsz a Claire-hez? – nézett fel az sokadik újságból.
- Duh – morogtam önkéntelenül.
- Mi a baj ezzel a névvel? Szerintem olyan szép! Neked nem tetszik? – mondta, csak mondta és be nem állt a szája – De, ha neked nem tetszik, nyugodtan választhatsz más.
- Bridget – böktem ki, amikor megláttam az egyik modell nevét.
- Az olyan átlagos név… Nem akarsz valami szebbet? Olyat, ami nem sok embernek van? – komolyan elgondolkoztam azon, hogyan tudnám elérni, hogy befogja a száját.
Kiszabok pár lapot, összegyűröm, majd beletömöm a szájába, esetleg szikszalag, vagy marad a hosszantartó tű és cérna?
- Mindig is tetszett ez a név – szakítottam félbe a szóáradatot.
- Értem. A te neved lesz – egyezett bele Elizabeth – És a vezetéknéven gondolkodtál? Egyszerűt vagy különlegeset?
- Young – dünnyögtem.
- Hogy?
- Bridget Young – mondtam ki a jövőbeli nevem.
- Tökéletes! Bár nem vagy egy Bridget, ne vedd magadra, mert általában aki Bridget az szőke, de hozzád nagyon passzol ez a név! 
Gúnyos mosolyt villantva, sóhajtva dobtam le az utolsó újságot magam mellé.
- Kész is vagy? Elfáradtál? – érdeklődött a nő, majd pillantása az éjjeliszekrényen lévő órára tévedt - Már délután kettő óra? Ó, jaj! Még nem is ebédeltél! De, hisz még csak a ruhatáradon vagyunk túl! És az étrendedet nem is beszéltük meg!
A fontoskodó egyszemélyes drámát, egy kopogás szakította félbe.
- Tessék! – kiáltottam, remélve, hogy azaz egyetlen személy lép be, aki leállíthatja ezt az egészet. Imáim meghallgatásra találtak, amikor az ajtó nyílt, és Matt állt ott. Egy kissé szakadt, olajos, sáros ruhában lévő, munkától fáradt Matt.
- Elizabeth, Mason üzeni, hogy éhes és nem talált semmi ennivalót!
- Oh, fiúk elfáradtatok? Megyek is, és összedobok valamit gyorsan. Bridget te mit kérsz?
Meglepetten pislogtam párat, mire leesett, hogy ez nekem szólt.
- Ööö… gyümölcssalátát kaphatok?
- Te bármit! – vigyorgott a nő, majd kiment a szobából.
Matt megtörölte a homlokát és levette az olajos pulóvert, így szabad rálátásom nyílt kidolgozott karizmaira, mivel csak egy fekete atlétát viselt alatta.
- Bridget? – kutakodott a szekrényében.- Elegem van! – dőltem hátra az ágyon.

- Kikészített?
- Teljesen! Ha egy nap csak biosz lenne, akkor sem lennék ennyire kifáradva.
- Mit csináltatok?
- Katalógusokból – mutattam csukott szemmel találomra az ágy mellett lévő újságkupacra – válogattam ki a ruháimat. És új nevem lesz! Bridget Young! De nem tetszik, csak azért mondtam, hogy végre, valahára befogja, de csak dumált tovább! Nekem meg mindjárt szétesik a fejem! Ja és még azt nem is beszéltük meg, hogy milyen kajákat szeretek! Nem akarom ma többet látni! És hallani se! Egy életre elegem van belőle! Segíts! – hasamra fordulva a párnák közé nyomtam a fejem, a kifakadásom után.
- Hé – éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy – nyugi! Beszélek vele, hogy kifáradtál és el szeretnéd napolni!
- Megtennéd? – kaptam fel a fejem.
- Persze – mosolygott Matt.
Ebéd után – amit szerencsére a szobában ehettem meg – összepakoltuk az újságokat. Azt hittem végre, nyugodtan kifeküdhetek az ágyon, addig alhatok, hogy amikor felébredek, rájövök, ez az egész csak egy rossz és buta álom és a legnagyobb gondom az lenne, hogy elkések a moziból, de nem.

- Matt! Remélem megérted, hogy jelenleg a legkisebb dologtól is robbanni tudok! Például attól is, hogy egy kendővel bekötötted a szemem és nem árulsz el semmit!
- Nyugi Carmen! Ugye tudod, hogy a türelem rózsát terem?
- És te azt, hogy egy ideges lány károkat? – kérdeztem vissza, mire elnevette magát.
- Oké – hallottam a hangját a hátam mögül, majd levette a szememet takaró ruhaanyagot – Tegnap volt Halloween és gondoltam örülnél neki, ha lenne valami kikapcsoló program is.
- Köszönöm! – öleltem meg szorosan Matt-et.
- Na, mivel kezdjük?

~*~

- Na! Ne mozogj! – szóltam rá sokadszorra Matt-re.
- De mit csináljak, ha piszkálja ez az izé az orrom?
- Először is nem izé, hanem smink! Másodszor, semmit, maradj nyugton!
Fekete szemceruzával még satíroztam egy kicsit a szeme alatt, majd hajzselével, pár gyors mozdulattal felzseléztem a haját. Kicsit ferdén, de pont jól, hogy ne lógjon bele a sminkbe.
- Oké, most már kinyithatod a szemed! – töröltem meg a kezem – Ne! Ne nyúlj az arcodhoz! Most pedig nézz komoran! – emeltem fel a fényképezőt.
A kép elsőre tökéletesen sikerült, így engedtem Matt-nek, hogy megnézze az újabb művem a tükörbe. - Hé! Ez határozottan jobb, mint az előző! Nem gondolkoztál még a profi sminkesen? Itt totál olyan, mintha tényleg be lenne esve az arcom! – nézegette magát. 

- Akarsz még ”szenvedni” vagy ennyi elég volt?
- Már besötétedett! Filmezzünk!
Amíg Matt lemosta az arcát, én addig összepakoltam a sminkcuccokat és összeszedtem a széthagyott félig sminkes vattapamacsokat.
- Mit nézzünk? – kérdeztem.
- Ott vannak a DVD-k a TV előtt. Válassz te!
Ledobtam magam a TV elé, és válogatni kezdtem a filmeket. Volt, amelyiket automatikus arrébb raktam és volt, amelyiknek beleolvastam a rövid leírásába.
- Paranormal Activity 4? – hajolt át a vállam felett Matt.
- Ööö… inkább nézzünk mást – motyogtam.
Ezt a filmet néztük volna meg Nate-tel. Számomra ez egy randiféleség lett volna. Csak az a gond, hogy sosem értettem Nate-et. Van barátnője, de néha olyan kétértelmű dolgokat csinált, hogy már nem csak én, de Liv és Angie, sőt még Jas se tudta, mire gondol.
- Mi a baj? – hallottam Matt hangját.
- Semmi – ráztam meg a fejem.
- Hé, nyugodtan elmondhatod! – ült le mellém a szőnyegre.
- Nem fontos. Nézzük akkor ezt – emeltem fel a Paranormal Activity 4-et.
- Nem muszáj – vette ki a kezemből a filmet, és visszarakta a többi közé – Valószínűleg nem rám tartozik, de jobb lesz, ha valakinek elmondod, mi a gond.
- Biztos, hogy hallani akarod? Ez egy nagyon, nagyon hosszú történet.
- Akkor jobb lesz, ha inkább az ágyon fekszünk ki. Ott mégis kényelmesebb.
Miután felkeltünk, és elhelyezkedtünk az ágyon egymással szemben, belekezdtem.
- Először is tudom, kell mit gondoltál akkor rólam…
- Amikor találkoztunk?
- Ühüm.
- Szó szerint véletlenül futottunk össze. Miután összeszedtük a lapokat, jobban szemügyre vettelek. Először azt gondoltam, hogy kedves, aranyos és szép lány vagy, akit szívesen megismernék. Aztán azt, hogyha már így összefutottunk, akkor ez nem biztos, hogy a véletlen műve. De miért kérded?
- És most hogy gondolsz rám?
- Ez egy kicsit bonyolult…
- Nyugodtan mond ki, amit gondolsz.
- Az együtt töltött idő alatt arra jöttem rá, hogy rád csak úgy tudok tekinteni, mintha a… kishúgom lennél – bökte ki Matt, én pedig megkönnyebbülve sóhajtottam.
- Amikor először találkoztunk, én azt gondoltam, hogy helyes és kedves vagy. És amikor megkérdezted, hogy ráérek-e valamikor, azt gondoltam Mert miért ne? Aztán én is végiggondoltam és rájöttem, hogy te lehetnél a fiatalabb bátyám.
- Van egy bátyád? - Igen. 

- Tudod, örülök, hogy végül mindketten ugyanúgy gondolunk egymásra.
- Szerinted Elizabeth és Mason mit csinálna velem, ha megtudnák, hogy kicsit másféle vége lett a tervüknek?
- Fogalmam sincs – vont vállat Matt – Na, de hogy most tisztáztuk az érzéseinket, elmondod, mi az, ami annyira letaglózott?
- Emlékszel arra a fiúra, aki furán nézett minket, hétfőn a suli előtt?
- Felzselézett világosbarna haj, zöld pulcsi és kék farmer? – kérdezett vissza Matt.
- Te minden megjegyzel? – mosolyodtam el.
- Csak jó a memóriám.
- Szóval… Ő Nate. Kb. július vége óta szerelmes vagyok belé. Ő ezt nem tudja. És van barátnője is.
- És ez, hogy jutott eszedbe a filmről?
- Már régebben is csinált furcsa dolgokat, de csak mostanában, úgy két hete figyeltem fel erre. Elég kétértelmű megmozdulásai és megszólalásai voltak felém. Csak azt nem értem, ha akar valamit, miért nem kérdez rá, vagy ha… de ez a leg lehetetlenebb lehetőség szerintem. Ha szerelmes belém, akkor miért van barátnője? Ráadásul amióta mi találkoztunk egyre furább volt. Miután megtudta, hogy pénteken találkoztunk volna, belehúzott egy fogadásba. Úgy volt, hogy mielőtt veled találkozok, vele is megnézek egy horrort. Pont ezt a filmet. Csak azt nem értem, hogyha van barátnője, miért töltené velem Halloween előestéjét, ahelyett hogy a lánnyal lenne?
Matt arca úgy nézett ki, mintha most elmondtam volna, hogy ki Red Joe*, és mit miért tett.
- Te teljesen bele vagy esve.
- Nem mondod?
- És ő is beléd.
- Ne… mi? – döbbentem le.
- Sokat kötözködik, kétértelmű megszólalások… és ha nem tévedek, többet foglalkozik veled mostanában?
- I-igen.
- Akkor biztos.
- És ezt honnan tudod ilyen biztosan? – érdeklődtem.
- Pasiból vagyok, ahogy ő is.
- Duh. Sose értettelek titeket – fúrtam a fejem a párnába.
- Na, ne törd azt az okos kis fejedet, inkább DVD-zzünk, oké?
- Jó – sóhajtottam – de nem néznénk inkább valami mást?
- Találomra? – kérdezte Matt, mire bólintottam – Mondj egy számot.
- Ööö… tizenhat.Matt bekapcsolta a TV-t és bepötyögte a tizenhatos számot. Lehunyt szemmel vártam, hogy vajon sikerül-e nézhető filmet vagy sorozatot találnunk.

- Most kezdődik a Gyilkos Elmék. Szereted?
- Úúú, imádom! Morgan a kedvencem! 

*Red Joe – The Mentalist c. sorozatban egy ismeretlen sorozatgyilkos.

C. első műve

 

C. második műve